A Hamis bundás olyan étel, mint amilyen a Hamis gulyás: egy olcsó szar. Ezekből a hamisokból pont azt a részt hagyják ki, amelytől értelmét nyerné az étel: utóbbiból a húst, míg előbbiből a tojást. Hogy milyen a bundás kenyér tojás nélkül?
A minap a Fehérvári úti vásárcsarnokban jártam. Összeszedtem pár dolgot az ebédhez, vettem néhány palántát a kertbe, majd úgy gondoltam eszem egy rövid és könnyed reggelit az emeleten. Pár perc csupán, annyi még belefér.
Felmegyek a legfelső szintre, ahol a kis büfék, kifőzdék sora várja a látogatót. Aki ismeri a helyet az tudja, hogy itt kora délelőttől kezdve hatalmas tumultus van. Hogy miért, az rejtély, talán az olcsó kaja miatt, vagy az emberek nem tudják már milyen a rendes magyar étel, ki tudja...
Mit is egyek, mit is egyek - tanakodtam magamban. A második kis lyuknál, a Falatka Ételbárnál megálltam, látom a félig üres pultban a furcsán kis nyomi bundás kenyereket. Ránézésre eléggé szöttyedtnek néztek ki, mintha megbántották volna őket.
Mivel kora reggel volt, alig volt választék. Mivel szeretem a bundás kenyeret, ezért maradtam a Falatkánál. Kár volt...
Odajön egy nő a konyhából és kérdezi, szeretnék e valamit enni. Mondom igen, szeretnék két szelet bundás kenyeret. Papírtálcára tesz kettőt, darabjáért kifizetem a száz forintot. Már a tálcán látom, hogy ez nem lesz jó, de arra gondoltam, talán én nem látom rendesen, s valójában rajta van a tojás a kenyéren. Leültem az asztalhoz, s nekiláttam falatozni.
Beleharapok: ízre olyan volt, mint amikor a régi, pár napos, használt olajban kisütik a kenyeret. Jól olvasod, igen: kisütik a kenyeret - olajban! Tojásnak nyoma sincs, sima, egyszerű olajban sült kenyérszelet. Mint a hamuban sült pogácsa, csak ez nem az, hanem olajban sült kenyér. A szélei emellett kemények és szárazak voltak, a közepe pedig egy olajtól felpuhult akármi.
Mivel éhes voltam, ezért nagy nehezen lenyomtam a torkomon az első szelet kenyeret, de ahogy a számban kezdett eluralkodni a használt sütőolaj íze, úgy ment fel bennem a pumpa is.Az egész még csak nyomokban sem emlékeztetett a bundás kenyérre...
Felmegyek a legfelső szintre, ahol a kis büfék, kifőzdék sora várja a látogatót. Aki ismeri a helyet az tudja, hogy itt kora délelőttől kezdve hatalmas tumultus van. Hogy miért, az rejtély, talán az olcsó kaja miatt, vagy az emberek nem tudják már milyen a rendes magyar étel, ki tudja...
Mit is egyek, mit is egyek - tanakodtam magamban. A második kis lyuknál, a Falatka Ételbárnál megálltam, látom a félig üres pultban a furcsán kis nyomi bundás kenyereket. Ránézésre eléggé szöttyedtnek néztek ki, mintha megbántották volna őket.
Mivel kora reggel volt, alig volt választék. Mivel szeretem a bundás kenyeret, ezért maradtam a Falatkánál. Kár volt...
Odajön egy nő a konyhából és kérdezi, szeretnék e valamit enni. Mondom igen, szeretnék két szelet bundás kenyeret. Papírtálcára tesz kettőt, darabjáért kifizetem a száz forintot. Már a tálcán látom, hogy ez nem lesz jó, de arra gondoltam, talán én nem látom rendesen, s valójában rajta van a tojás a kenyéren. Leültem az asztalhoz, s nekiláttam falatozni.
Beleharapok: ízre olyan volt, mint amikor a régi, pár napos, használt olajban kisütik a kenyeret. Jól olvasod, igen: kisütik a kenyeret - olajban! Tojásnak nyoma sincs, sima, egyszerű olajban sült kenyérszelet. Mint a hamuban sült pogácsa, csak ez nem az, hanem olajban sült kenyér. A szélei emellett kemények és szárazak voltak, a közepe pedig egy olajtól felpuhult akármi.
Mivel éhes voltam, ezért nagy nehezen lenyomtam a torkomon az első szelet kenyeret, de ahogy a számban kezdett eluralkodni a használt sütőolaj íze, úgy ment fel bennem a pumpa is.Az egész még csak nyomokban sem emlékeztetett a bundás kenyérre...
A második szeletet már hagytam is a csudába. Felálltam, majd kenyérrel a kezemben odamentem a pulthoz. A háttérben egy fiatal srác serénykedett, csinált valamit. Megkérdeztem tőle, hogy ez az izé amit árulnak, vajon ez volt a bundás kenyér?! Azt felelte igen. De akkor hol van róla a tojás? - kérdeztem. A szerencsétlen erre felkapja a háta mögül a vájdlingot és nagy szakértelemmel mutogatta, hogy itt, itt van benne. Bólogatok neki, hogy lám-lám, valóban, a tojás a vájdlingban van, de miért nem a kenyeremen? A szerencsétlen néz rám tanácstalanul.
Azt hittem a srác elkezd majd nekem magyarázni, de erre csak annyit válaszolt, hogy vissza adja az árát, ha akarom. Azt feleltem jó lenne, naná, hogy akarom, de mivel az egyiket már megettem, csupán a maradék árát adja vissza. Azt hiszem ez a fair. Meg is kaptam a pénzt, a maradékot pedig kidobtam a kukába (inkább adtam volna a galamboknak).
A szélei kemények és megsültek, a közepe nyers és olajos
Így jártam...
Az egészben az a durva, hogy bundás kenyér néven árulják ezt a hulladékot, s van bőr a pofájukon elkérni érte szeletenként 100 forintot! Az egész egy darab tojásból kijönne (mondjuk 35 forint), plusz két szelet kenyérből (2 x 20 forint). Mi került ebben a szánalmas vacakban 200 forintba?!
Az egészben az a durva, hogy bundás kenyér néven árulják ezt a hulladékot, s van bőr a pofájukon elkérni érte szeletenként 100 forintot! Az egész egy darab tojásból kijönne (mondjuk 35 forint), plusz két szelet kenyérből (2 x 20 forint). Mi került ebben a szánalmas vacakban 200 forintba?!
Hogy milyen a rendes bundás kenyér? Hát ilyen:
Ha elkészítik rendesen, becsülettel, még a 150-180 forintot is megadnám érte. De nem, ezek itt cigánykodnak két szelet szaros kenyéren, amire csak egy tojást kellett volna becsülettel rányomni, s mindenki mehetne a dolgára, persze ők azt is lecsalják róla. Ehelyett a tulaj marad egy nyomorék szar alak, én meg legközelebb megyek máshová reggelizni. Ezután azt is meggondolom, hogy a vásárcsarnokba járjak-e vásárolni. Ennyi.
Vajon miért nem felügyeli ezeket valaki? A piac vezetőségének megéri ez?
Szóval ilyen a hamis bundás.
Nyalnád?
